Vissza a főoldalra (katalógus)
A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!
Nem tudom mennyire tűnt fel, de az egész út alatt a német-osztrák határon ingadoztunk, főleg a német oldalon voltunk, de rengetegszer átmentünk Ausztriába is. Füssennél gyorsabb (vagy érdekesebb) volt Ausztrián keresztül Füssen déli oldalára menni (meg ott kb. 30 Euró centtel! olcsóbb volt a benzin), a lombkorona ösvényen konkrétan ott a határ (az egyik lábbal Ausztriában, a másikkal Németországban), a Zugspitze is megoszlik a két ország között.
Itt az a helyzet állt elő, hogy az egyik bejárat Németország felől nyílik, a másik Ausztria felől, de az egész szurdok Ausztriában található. Nem tudom, hogy a határokat hogyan határozták meg, de a határ a szurdok alsó bejáratánál található, a második képen látszik is, hogy van egy zárható ajtó járdán, az az államhatár. Ennél a pontnál csak a vízeséshez lehet bejutni és belépődíjas. Sajnos, amikor mi ott voltunk, nem volt nyitva. Miután az ide vezető úton nem lehet autóval bejönni, a városkában tettük le az autót, majd elindultunk a sétaúton. Kb 400 m a bejáratig (első kép). Ott szembesültünk azzal, hogy nincs nyitva. Kisebb tömeg is ugyanígy járt, akik morcosan fordultak vissza. Kifelé menet megnéztük, hogy tényleg semmi információ nincs kitéve, de egy táblán láttuk, hogy a büfé és a bejárat zárva van. Senki nem vette észre a viszonylag kis cetlit, vagy nem feltételezte, hogy valami ok miatt zárva lehetnek.
Azért nem kell elkeseredni, innen is be lehet járni a szurdokot, csak kissé melós. Szemben állva a szurdokkal, ha jobbra megyünk akkor egy meredek szerpentinen fel tudunk jutni a Panoráma hídhoz, ha balra, akkor egy Gletscherschliff nevű éttermet érintve egy hosszabb, de talán nem annyira meredek úton szintén a hídhoz juthatunk. Ez után fel tudunk menni a szurdok kijáratához (oda ahol véget ér a fém ösvény), nem az éttermi végéhez és onnan vissza lehet fordulni.
Kevésbé nehéz, ha felmegyünk az osztrák oldalon lévő parkolóhoz (parkolási díj) és onnan látogatjuk meg a szurdokot. Sokkal laponyagosabban lehet sétálni, nem kell az alsó bejárat és a Panoráma híd közötti szintkülönbséget legyűrni. Ez nekünk már a korunk miatt is fontos.
Ha így teszünk, akkor a parkolótól egy közel vízszintes erdei úton el kell sétálni a tényleges bejáratig, ahol néhány lépcsőn lemenve ott is vagyunk a trepniknél. Ellentétben a Partnachklamm-al, itt nem a szurdok alján visz az út, hanem közel a tetejéhez. E miatt talán kevésbé látványos ahhoz képest. Ahhoz képest, hogy mennyi pénzt és energiát beletettek az útba, szokatlan módon ingyenes a megtekintése. Célszerű a Panoráma hídig elsétálni, semmi nehézséget nem okoz a túra, alig van néhány lépcső. Ha le akarunk menni az alsó végéhez, akkor a már korábban említett két megoldással pont oda juthatunk.
Az egyetlen nehézség az lehet, hogy csak egy irányba nem tudjuk megnézni a szurdokot, mivel valahogy vissza kell jutni az autóhoz, akár lent, akár fent hagytuk. Aki sokat bír, az megteheti a német oldal felől, aki kevesebbet, annak inkább a felső, osztrák bejáratot ajánlom.
- a német oldal:
Vissza a főoldalra (katalógus)
