Ausztria, SzG3

2013. február 15., péntek

Grác (Graz), Joanneumsviertel (Joanneum negyed), Szg3

Most Grác egy egészen más részére látogatunk el.
Grác Bécs után az egyik legfontosabb tudományos és technológia központ, de ugyanez vonatkozik a művészetekre is. Az alapokat János főherceg tette le Grácban, mikor magángyűjteményét átadta a városnak, "hogy megkönnyítse a tanulást és gerjessze a kíváncsiságot". Az Ausztriában szokásos, hogy az adományozó (szponzor, sic!) nevét latinos változatban felveszik az adott intézmény nevébe. Maga az Universalmuseum Joanneum Grácban igen sok helyszínt tartalmaz, ezek közül az egyik a Joanneum negyed. Megjegyzendő: korábbi, mint a hasonló bécsi struktúra (első Ausztriában), és második a rangsorban a bécsi Szépművészeti Múzeum után (a gyűjtemények mennyiségében). Több régi épület már korábban ide tartozott (persze nem ezen a néven), az átfogó rendezés 2010 és 2011 között készült el. Ekkor felújították az összes idetartozó épületet, valamint kialakították az ultramodern fogadó részt, amely a föld alá épült (kis Louvre - ezt én találtam ki). Ide mozgólépcsőn lehet lejutni. A térfelszínt több helyen áttöri a bevilágító rendszer, amíg lehet, a napfényt használják. Láttam már éjszakai képeket is erről a helyről, igen látványos a megvilágítása.
Az ide tartozó helyek:
1. a Főbejárat (Főlejárat?)
2. a tér maga
3. a Neues Galerie (Bruseum)
4. a Multimédia Gyűjtemény
5. a Könyvtár
6. a Természettudományi Múzeum

Vissza a főoldalra (katalógus)

lejárat a Fogadó szintre

az egyik bevilágító

lejárat a Fogadó szintre

az információs tábla

a térfelszín

a Neues Galerie

a Természettudományi Múzeum

a Könyvtár

Vissza a főoldalra (katalógus)

Grác, a Paulustorvorstadt (Paulus kapu előváros), SzG3

Mint azt már korábban írtam, ismét ellátogattam Grácba és sok olyan helyen voltam, amit még nem mutattam be. Ezek közül az egyik a Paulus kapu előváros. A terület a Schloßbergtől keletre terül el, itt maradtak meg a legjobban az eredeti városfalak is. A városfalakon természetesen csak kapukon lehetett bejutni a városba, itt értelemszerűen a Paulustor-on (Paulus kapun) keresztül. Viszonylag töményen találhatók itt az épületek, így azokat elég nehéz fényképezni, mivel gyakorlatilag nincs távlat. A kapu nevéhez hasonló nevű utcán (Paulustorgasse) ballagva először két palotához ill. várhoz jutunk el. Jobbra helyezkedik el a Palm Burg. Szokás szerint igen zaklatott volt a történelme, ez is volt hagyományos vár, majd kórház is, jelenleg a Területi Bíróság székel benne. A várhoz az eredeti rámpán lehet feljutni, melynek támfalát szépen rendbe hozták. Vele szemben található a Wildenstein palota, ebben jelenleg a rendőrség tartózkodik. A Palm Burgtól egy kicsit tovább (szintén jobbra) van a Volkskundemusem (Népművészeti Múzeum), ennek két épületét látványos üvegfolyosóval kötötték össze. Ez után van még, szintén jobbra, a Páduai Szent Antal templom. Ez után nemsokára végére érünk ennek a rövid utcának (a Karmelita térnél), itt található a Grüne Akademie (Zöld Akadémia) szépen felújított épülete.

Vissza a főoldalra (katalógus)

a Paulustor

a Palm Burg-hoz vezető rámpa támfala

a Palm Burg

a Volkskundemuseum

a Palais Wildenstein

a Paduai Szent Antal templom

a Grüne Akademie

Vissza a főoldalra (katalógus)

2013. február 14., csütörtök

Oberfladnitz/Thannhausen, Schloß Thannhausen, SzG3

Folytassuk a kastélyok számbavételét, amivel gyarapítani tudtam azokat. Weiz felett Oberfladnitz-ban van Thannhausen kastélya. Sok mindent nem lehetett megtudni róla az interneten. Állítólag már a római korban is volt jele valami erődítésnek itt. Eleinte Burg Oberfladnitz néven "futott" a kastély, majd az 1580-as években felbukkant Konrad von Thannhausen, valószínűleg tőle eredeztethető a mai neve. Később átépítették reneszánsz árkádos kastéllyá. Az interneten keringenek olyan képek, mely szerint itt kulturális események zajlanak, valamint 4*-os szálloda működik itt. Ennek nyomát nem találtam. Szerencsére be lehetett menni az árkádos reneszánsz udvarra, tényleg szép nagy kastély. Körötte hatalmas park, az le van zárva. Remélem jobbra fordul a sorsa (néhány személyautót láttam az udvarban, talán jelent valamit).

Vissza a főoldalra (katalógus)

Schloß Thannhausen

Schloß Thannhausen, kastélypark (részlet)

Vissza a főoldalra (katalógus)

Raabklamm (Rába szurdok), SzG3

Néha igen nagy kincsre lel az ember, ezek közül az egyik ez a szurdok. Még én sem tudtam, hogy a Rába egy ilyen szép szurdokon megy keresztül, tiszta alpesi eredetű folyó. Azt azért el kell mondani, hogy a sógorok az irányítással itt nem alkottak valami nagyot (és ez már máshol is okozott problémát). Az alsó kiindulási pontot még csak megtalálta az ember (egy vendéglő mellett található a Rába partján), de a további tájékoztatás botrányos. A vendéglő háta mögött kell egy aszfaltúton elindulni (az aszfaltút csak kb. 300 m hosszú, a vége egy munkaterápiás épületnél van). Az első, amit elérünk, az egy kis vízi erőmű (most megint szedjem elő, hogy ha nekik jó, akkor nekünk miért nem a vízi energia?). A kis erőmű felirata is azt reklámozza, hogy zöld energia. Egy szép nagy zöld csövön jön a víz, bár azt nem látszott, hogy honnan. Innentől kezdve jönnek a gondok. Az osztrákoknál a turista utak zöme piros fehér piros jelzéssel vannak ellátva, és a fehér csíkra írják rá az útvonal számát (ha ez lekopik és találkozik egy másik ugyanilyen jelzéssel, akkor ember legyen a talpán, aki eligazodik). Követtem a jelzést, de a Rábán átmenő hídon nem tudtam átmenni, mert teljesen le volt jegesedve. E miatt a patak kövein átugrálva jutottam el a túloldalra. Itt ment ez az út vagy 50 m-t a szurdokban, majd meredeken balra kanyarodva elhagyta azt. Visszatértem a mederhez és ott folytattam az utamat, többször átkelve a medren. Egy idő után elegem volt az egészből és visszamentem a kiinduló pontra, hátha van ennél jobb megoldás is. Ott kiderült, hogy a zöld levezető cső mellett van egy pici nyíl, semmilyen szokásos jelöléssel, ami mutatott egy másik irányt, de azt is eléggé határozatlanul, mert lehetett úgy is értelmezni, hogy ugyanabba az irányba mutat, mint a piros fehér piros jelzés, de kiderült, hogy a hegyoldalban megy egy kis ösvény felfelé cikk-cakkban (kb. egy lábnyomnyi széles), ami a helyes irány. Miután felért az ösvény kb. 50 m magasba, bement az erdőbe, ott már normál széles lett. Viszont gyakorlatilag kivitt a szakadékból (ez kb. 200 m szint különbség felfelé). Ott találtam egy táblát, ami azt mutatta, hogy később vissza megy az út a patakhoz, meg egy hídon át is megy a másik oldalra. Azt okoskodtam ki, hogy valószínűleg azért vitték fel ilyen magasra, hogy szemből meg lehessen nézni Gutenberg várát (magánkastély), ami a Rába szurdok peremére épült. Miután szurdok kb. 16 km hosszú, úgy döntöttem, hogy most felhagyok vele, ide egy egész napra vissza kell jönni és csak ezzel foglalkozni. Mindenesetre a tévutakat felderítettem, az legalább nem fog akadályozni a tényleges túrázásnál (legalább is remélem, hogy újabb meglepetések nem kerülnek elő). Az azért látszik az eddig megismert szakaszból, hogy egy szép egynapos túrát lehet itt tenni.

Vissza a főoldalra (katalógus)

Raabklamm (Rába szurdok)

Raabklamm (Rába szurdok), a kis erőmű

Raabklamm (Rába szurdok), itt folyik ki a

víz az erőműből bele a Rábába

Raabklamm (Rába szurdok), itt jön be az üzemi víz

az erőműbe

Raabklamm (Rába szurdok)

Vissza a főoldalra (katalógus)

Grác - a gráci vár (Landesfürstliche Burg), SzG3

Grácban sok olyan helyet tudtam most meglátogatni, amelyeket korábban valamilyen ok (általában időhiány miatt) nem tudtam megtekinteni. Az egyik ilyen hely a gráci Vár. Az egyik érdekessége, hogy nem a Kastélyhegyen (Schloßberg) található, hanem annak tövében. Eléggé viharos a múltja. Építését 1438-ban kezdték meg. II. Károly főherceg és leszármazottai lakták a várat, melyet Adelshof Graz (egy későbbi várúr) elhagyott, ettől fogva kormányzati székhely lett. 1850 körül a vár romos szárnyait elbontották, szerencsére a gótikus időkből származó kettős csigalépcsőt meghagyták. Ez egy elég érdekes szerkezet, ilyet még egyetlen várban, kastélyban nem láttam. Ezt úgy kell elképzelni (ha a képeken nem egyértelmű a dolog), hogy egymás mellett két csigalépcső van ellentétes forgásiránnyal, az egymással szemben lévő oldalon egybemetszenek és egy lépcsővé alakulnak, majd mindkettő kifordul a saját irányába. Szintén kellemes megoldás, hogy a lépcsőház állandóan nyitva van és megtekinthető (valamint senki nem barmolja össze).
A II. VH bombázásai keményen érintették ezt a várat, de folyamatos felújítással szépen rendbe tették. 2003 és 2008 között 20 millió Eurót fordítottak a vár felújítására. Jelenleg is kormányhivatalok találhatóak benne. A vár mellet egy kis kastélykertet is találunk egy Orangerie-vel (pálmaház).

Vissza a főoldalra (katalógus)