Obermoos, Zugspitze, SzG3

Vissza a főoldalra (katalógus)

A Beszámoló Fotóalbuma  ITT található!

Sikerült egy másik Top-ot leküzdeni (az első a Top of Europe volt Svájcban), ez most a Top of Germany volt. Ez előbbi 3571 m magas, míg a mostani 2964 m volt. 

Először lássunk néhány tényt. A csúcs két ország között oszlik meg, a kisebbik rész Ausztriáé, a nagyobbik Németországé. A német rész is két közigazgatási egységhez tartozik: Garmisch-Partenkirchen (GP) és Grainau. Az osztrák és német rész élesen el van választva, még áll a régi Alte Zollhütte (a Régi Vámkunyhó), majd a kapu felett felirat: Szívélyes üdvözlet Tirolban. Az osztrák oldalon az épület alján látszik a zászlójuk színe: piros-fehér-piros sáv.  E miatt, mivel átmentünk Ausztriába (ott ebédeltünk) a beszámolót feltettem az osztrák beszámolók közé is, mivel tényleg voltunk az osztrák területen, valamint onnan is fel lehet jutni ide egy kötélpályán (végül is a csúcson három kötélpálya állomás is található: egy osztrák, kettő német).

Most lássuk a feljutást: az osztrák oldalról a legegyszerűbb, egy nagy-kabinos felvonó jön fel, közvetlenül a csúcsra. A német oldal komplikáltabb, de e miatt érdekesebb is. A klasszikus megoldás: a pályaudvar mellől indul a Bayerische Zugspitzbahn 1000 mm-es nyomtávú kisvasútja. Az első szakasz hagyományos kisvasút. Mint kiderült, Grainaunál át kell szállni a fogaskerekű vasútra. Ezt előre nem tudtuk, így a kisvasút legbelsejében ültünk le, ami később tele lett, így aki álltak vagy közelebb voltak az ajtókhoz, gyorsabban átjutottak a másik vonathoz és könnyebben jutottak ülőhelyhez. Szerencsére egy udvarias német fiatalember átadta a helyét a felségemnek. Ez azért fontos, mert a meredek pálya miatt erősen dől a vonat és a sok utas miatt kényelmetlen is (pedig előszezonban voltunk csütörtökön. Mi van nyáron?). A menetidő is elég hosszú, összesen kb 70 perc. A fogaskerekű nem megy fel a csúcsra, megáll a Platónak nevezett helyen. Igazából itt lehet találkozni a hóval, fent a csúcson alig, mivel az egy teljesen kiépített hely, csak néhány összetolt hókupac van ott. 

Ha itt kiélveztük a havat, induljunk el a Gletscherbahn nevű kabinos felvonóhoz. Ez visz fel a csúcsra. Korlátozás nélkül akár többször is lehet használni (fel és le), itt nincs egyedül beléptető rendszer. 

Ha felértünk a csúcsra, akkor nincs más hátra, csodálni kell a panorámát (egy jó! napszemüveg elkel itt). Több mint 200 hegycsúcs látszik jó időben és 4 ország hegycsúcsait lehet látni. Erről többet  nem írok, azt tényleg látni kell.

Itt található Németország legmagasabb fekvő turistaháza: Münchner Haus auf der Zugspitze (2964 m)

Mind az osztrák, mind a német oldalon van vendéglő, nekünk az osztrák tetszett jobban, így ott ebédeltünk. Az összes pincér magyar volt és mondták, hogy a séf is az. Itt jegyzem meg, hogy úgy az osztrák, mind a német főételek adagjai lényegesen nagyobbak, mint az itthoni adagok, így mi zömmel ebédkor két levest ettünk egy főétellel, néha még így is alig tudtuk megenni azokat. Itt is volt problémánk az adagokkal, én végül is a leves felét tudtam megenni, a feleségem összesen egy almás rétest kért, de akkora adagot kapott, hogy ketten nem tudtuk megenni (én még egy bajor kolbásszal is megkínlódtam), egy kicsi azért maradt. 

Javaslat. Ha valaki fogaskerekűvel jött fel, menjen le a nagykabinos felvonóval Eibsee állomásra (Eibsee Seilbahn). Ennek több előnye is van. Felfelé az út jó részét alagútban teszi meg a vonat, így nem látni semmit. A kötélpálya 120 személyes kabinja a padlóig üvegezett, jó kilátással az alászállás közben és 10 perc alatt leér Eibsee-hez. Itt át kell szállni a fogaskerekűre, majd Grainaunál a kisvasútra. Mindenhol a meglévő jeggyel lehet átjutni a kapukon. A vonalkódot kell beolvasni. Látszólag bonyolult, de zökkenőmentesen megy az egész.

Ha elolvassuk a hivatalos kiadványokat, akkor látjuk, hogy ez a kötélpálya (Eibsee Seilbahn) három világcsúccsal is büszkélkedik:            

- a./ a világ legnagyobb acélszerkezetes tartópillére 127 m magas             

- b./ egy szakaszban a világ legnagyobb szintkülönbségét gyűri le: 1945 m             

- c./ itt található a világ leghosszabb szabad oszlopköze is: 3213 m

2023-ban 69 Euró volt a jegy a Zugspitze körtúrára. 

Szerintem ennyi információ elég, végig csinálni a túrát tetszőleges irányba és élvezni a látványt és esetleg a kulináris élményeket is (megéri).

Vissza a főoldalra (katalógus)

Schanz, Leutascher Geisterklamm und Wasserfallsteig, SzG3

 Vissza a főoldalra (katalógus)

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Nem tudom mennyire tűnt fel, de az egész út alatt a német-osztrák határon ingadoztunk, főleg a német oldalon voltunk, de rengetegszer átmentünk Ausztriába is. Füssennél gyorsabb (vagy érdekesebb) volt Ausztrián keresztül Füssen déli oldalára menni (meg ott kb. 30 Euró centtel! olcsóbb volt a benzin), a lombkorona ösvényen konkrétan ott a határ (az egyik lábbal Ausztriában, a másikkal Németországban), a Zugspitze is megoszlik a két ország között. 

Itt az a helyzet állt elő, hogy az egyik bejárat Németország felől nyílik, a másik Ausztria felől, de az egész szurdok Ausztriában található. Nem tudom, hogy a határokat hogyan határozták meg, de a határ a szurdok alsó bejáratánál található, a második képen látszik is, hogy van egy zárható ajtó járdán, az az államhatár. Ennél a pontnál csak a vízeséshez lehet bejutni és belépődíjas. Sajnos, amikor mi ott voltunk, nem volt nyitva. Miután az ide vezető úton nem lehet autóval bejönni, a városkában tettük le az autót, majd elindultunk a sétaúton. Kb 400 m a bejáratig (első kép). Ott szembesültünk azzal, hogy nincs nyitva. Kisebb tömeg is ugyanígy járt, akik morcosan fordultak vissza. Kifelé menet megnéztük, hogy tényleg semmi információ nincs kitéve, de egy táblán láttuk, hogy a büfé és a bejárat zárva van. Senki nem vette észre a viszonylag kis cetlit, vagy nem feltételezte, hogy valami ok miatt zárva lehetnek.

Azért nem kell elkeseredni, innen is be lehet járni a szurdokot, csak kissé melós. Szemben állva a szurdokkal, ha jobbra megyünk akkor egy meredek szerpentinen fel tudunk jutni a Panoráma hídhoz, ha balra, akkor egy Gletscherschliff nevű éttermet érintve egy hosszabb, de talán nem annyira meredek úton szintén a hídhoz juthatunk. Ez után fel tudunk menni a szurdok kijáratához (oda ahol véget ér a fém ösvény), nem az éttermi végéhez és onnan vissza lehet fordulni.

Kevésbé nehéz, ha felmegyünk az osztrák oldalon lévő parkolóhoz (parkolási díj) és onnan látogatjuk meg a szurdokot. Sokkal laponyagosabban lehet sétálni, nem kell az alsó bejárat és a Panoráma híd közötti szintkülönbséget legyűrni. Ez nekünk már a korunk miatt is fontos. 

Ha így teszünk, akkor a parkolótól egy közel vízszintes erdei úton el kell sétálni a tényleges bejáratig, ahol néhány lépcsőn lemenve ott is vagyunk a trepniknél. Ellentétben a Partnachklamm-al, itt nem a szurdok alján visz az út, hanem közel a tetejéhez. E miatt talán kevésbé látványos ahhoz képest. Ahhoz képest, hogy mennyi pénzt és energiát beletettek az útba, szokatlan módon ingyenes a megtekintése. Célszerű a Panoráma hídig elsétálni, semmi nehézséget nem okoz a túra, alig van néhány lépcső. Ha le akarunk menni az alsó végéhez, akkor a már korábban említett két megoldással pont oda juthatunk.

Az egyetlen nehézség az lehet, hogy csak egy irányba nem tudjuk megnézni a szurdokot, mivel valahogy vissza kell jutni az autóhoz, akár lent, akár fent hagytuk. Aki sokat bír, az megteheti a német oldal felől, aki kevesebbet, annak inkább a felső, osztrák bejáratot ajánlom. 

- a német oldal:

- az osztrák oldal:

Vissza a főoldalra (katalógus)